Leírás
A huszadik századi finn irodalom sajátos alkatú klasszikusa Frans Eemil Sillanpää. Egész szívét és irodalmi munkásságát az északi természet áttetszően tiszta és mégis titokzatos rezdülései és honfitársaink olykor poétikus, olykor döbbenetesen szomorú élményei töltötték be. Silja című regényéért tüntették ki Nobel-díjjal, de más műveiben is a lelki finomság és vergődés nyert páratlanul egyéni megörökítést.
A regény hősnője, Silja, „egy régi családfa utolsó hajtása”: maga is áttetszően tiszta – élete a körülötte kavargó viharokban csak tragédiába fulladhat. Leányságát és boldogságát az élet nehézségei és igazságtalanságai mérgezik meg. A regény hátterében zajló finn polgárháborút nem közvetlen politikai eszközökkel, hanem elsősorban a jó és a gonosz küzdelmeként ábrázolja az író: egy percre sem kétséges, hogy rokonszenve azoké, akik a szegények boldogságáért harcolnak. A tragikus végű idill így tágul világtörténelmi témává, és így lesz Silja mártíriuma a tragikus elbukás önmagán túlmutató jelképe is. N. Sebestyén Irén újonnan átdolgozott fordítása Sillanpää stílusának pontos érzékeltetésével hozza közel a mai olvasóhoz a kor viharoktól terhes levegőjét, Silja lelki gazdagságát és tisztaságát.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.