Részlet: A történetírás célja a szép, jó, igaz, t. i. a gyönyörködtető, a tanulságos és a genetikus történetek egyre tökéletesedő fokain keresztül. A pragmatikus vagy praktikus nemcsak oknyomozó, – hiszen minden tudomány okaiban érteti meg a tapasztalati tényt – hanem egyszersmind okuláskereső, tanulságos, gyakorlati, államférfiak és állampolgárok, társadalmi életet élők nevelésére alkalmas tudomány, amelyet éppen a politika vagyis államtudomány és a szociológia vagyis társadalomtudomány aknáz ki legjobban. Valamint a természeti okságot kifejezhetjük általánosító induktív törvény alakjában egyetlen jól megfigyelt eset alapján is : úgy lehet a történeti okságot is általános pragmatikus tételben kifejezni, pl. Thuróczy krónikás Hunyadi szebeni csatájánál kimondja a tanulságot: nagyon helyes, ha a vezér személyét ruhacserével is elleplezik az ellenség dühe elől; vagy az első keresztesek és Dózsa lázadása esetéből levonjuk a történeti törvényt: a legszentebb célra egybegyűlt tömeg is, ha elfogyott az elesége, rabló, gyilkos, lázadó lesz.

ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ. „Szibérián át a kolostorig” c. igénytelen írásom, a bajtársi szeretet és a hősök iránti kegyelet tiszta lángját szándékolta éleszteni és fellobogtatni. Ez sikerült is, amiről tanúskodik a páratlan szeretettel fogadott és elfogyott 5000 példány, a kritika elismerő sorai, valamint a hozzám érkezett levelek tömege. Ezzel a céllal inditom útnak a második kiadást is emléket állítani minél több magyar szívben a „Hősök” iránt, akik hőstetteikért csak szenvedést kaptak.