Részlet: Aki ismeri Yen Csing novelláit, bizonyára emlékszik az utolsóra, melynek címe: „Levelek a templomból”. Ez a nyolc pa-fa-csui ereklyetartó egyikét, San-San-yur-t és az abban folyó életet írja le, húsz kilométernyire Pekingtől, a nyugati dombok között. Kínában gyakran keresik fel az utazók a hegyi templomokat. Ilyenkor a papok szívesen felemelik a beléptidíjakat, különösen külföldiek számára, hát ha még azok – hozzám hasonlóan – nagy kísérőszemélyzetet, szakácsot és szolgákat cipelnek magukkal és arra is gondjuk van, hogy új rizspapírt ragasszanak az ablakokra és helyrehozzák a sátrakat, melyekre szükségük van. A „Templomomból” 1919 szeptember 16-án kelt egyik levélben megismerkedünk egy erdőkben és sziklákban gazdag völgyecskével, melynek köveibe Buddha képmásait vésték. Itt Py-mo-yen völgyében egy magányos, elszigetelt templom áll, mely nem tartozik a pa-ta-csui csoporthoz.”

Joseph ​Fouché, a hatalom bűvöletében élő egykori szatócsfiú, a francia forradalom után egymást váltó rezsimek örökös rendőrminisztere minden idők legnagyobb politikai túlélőművészei közé tartozik.