-
Nagy Magyarország és Erdély képekben I-IV.
0Emich Gusztáv Könyvnyomdájában (Pest, 1853) kiadott könyv reprint kiadása. Két könyvben négy kötet található.
-
Zene, tánc, hagyomány
0Denis Galloway romániai fotói, 1926–1932 A közgyűjteményekben őrzött fotódokumentumoknak csak kis töredékét ismeri a nagyközönség. A fényképet készítő kilétére a legritkább esetben derül fény, sőt gyakran a képre vonatkozó alapinformációk is hiányoznak. A digitális technika fejlődése lehetőséget teremtett a fotóarchívumok szisztematikus feldolgozására. Az Erdélyi Néprajzi Múzeum 46 185 negatívot számláló archívumának digitalizálása 2006-ban kezdődött meg. A munka során egyre erőteljesebben körvonalazódott annak szándéka, hogy az egy-egy személyhez köthető fotóanyagot együttesként kezeljék, s a fényképanyag mellett azok készítésének kontextusait, a fényképezőgép mögött álló személyt is megismerhessük. Így került a nagyközönség elé az angol festőművész, Denis Galloway munkássága, aki a 1920-as és 1930-as években készített felvételeket az Erdélyi Néprajzi Múzeum számára. A néprajzi témájú felvételekből Tötszegi Tekla és Pávai István válogatták ki azokat, amelyek a népzene, néptánc, népszokás és a kapcsolódó hagyományok témaköréből valók. Annak érdekében, hogy az egyes felvételek sajátosságait kiemeljék, az érintett tájegységekről, azok néprajzi jellegzetességeiről ismertetést is adnak a szerzők. Reményeink szerint kiadványunkat egyaránt haszonnal forgathatják a folklór- és néprajzkutató szakemberek, a néphagyomány iránt érdeklődő szélesebb közönség és a míves fotográfiákban gyönyörködni tudó érdeklődők.
-
-
-
-
-
-
Kőzetek és ásványok
0E könyv csodálatos, színes felvételei a geológiai folyamatok páratlan szépségű remekműveiből – a kőzetekből és ásványokból – mutat be egy válogatást. Ezek a világ legkülönfélébb helyeiről származó képződmények bizonyára mindenkit ámulatba ejtenek.
Több mint 140 ásványfajtát és néhány geológiai szempontból érdekes tájat mutatunk be, a szemet gyönyörködtető képek segítségével.íbr>Világos, mindenki számára érthető információkat adunk közre az ásványok meghatározásáról, osztályozásáról, illetve kristálytani tulajdonságairól.
Bemutatjuk a világ – ma ismert – legnagyobb lelőhelyeit.
Tanácsokkal látjuk el az olvasót a gyűjtéssel, illetve a kristályok állagának megóvásával kapcsolatban. -
Cikcakkban az egyenlítőn
0Az Útikalandok sorozatunk kötetei között Olvasóink megismerkedhettek a szerző Kölcsönautóval a Szaharában című érdekes útleírásával, amely egy merész, lengyel-magyar Afrika-expedíció útjának első szakaszáról számolt be. A két főre zsugorodott kutatógárda további afrikai útját, kalandjait mutatja be a Cikcakkban az egyenlítőn (Balázs Dénes Alaszkától a Tűzföldig megtett útjáról szóló színes beszámolóját két kötetben a Táncsics Kiadó 1972-ben jelenteti meg.)
A szerző és társa, Csakó Árpád Afrika olyan vidékeit – Gabon, Kamerun, Szomália stb. –, tájait járta végig, ahol eddig még igen kevés magyar fordult meg – de magyar szerző még soha. A rendkívül érdekes, váratlan fordulatokban gazdag útleírásban az Afrika derekán élő népekről, szokásairól még külföldi szerzők tollából sem olvashattunk magyar nyelven. Balázs Dénes könyvét nemcsak az eredetiség, az alapos földrajzi, földtani, néprajzi, sőt társadalmi leírás teszi értékessé.
A különösen értékes, ritka és szép, jellemző fényképfelvételek méltóképpen egészítik ki ezt a kimagaslóan érdekes és vonzó útleírást. -
Hajóstoppal az Indonéz-szigetvilágban
0„Könnyebb helyzete volt annak a bizonyos tevének, amelyiknek csak a tű fokán kellett átbújnia…” – írja Balázs Dénes expedíciójának előkészületeiről. Nem mindennapos vállalkozás volt: „saját zsebből, turistaútlevéllel és néhány szerény ajánlósorral”, s azzal az elhatározással, hogy felderítse a trópusi karsztvidék geológus-körökben sokat vitatott titkát.
Repülőgépen huszonnégy óra az út Európából Délkelet-Ázsiába. Szárazföldön és tengeren negyven nap – de olcsóbb… Azután pedig fel a hátizsákot,és indulás! Párás, fullasztó melegben, ingszaggató, tüskés őserdőben, kénes gázokat lehelő vulkáni kráterek peremén, gyalogosan – madzaggal összekötött cipőben –, rohanó hegyi folyókon át, törékeny vitorlással, rozoga bárkán a viharos tengeren, éhesen, szomjasan, kutatva a természet titkait.
És sikerült. Segítettek a tudományos intézmények, jóindulatú emberek.
A „Hajóstoppal az Indonéz szigetvilágban” az első, merész vállalkozás krónikája. A szerző azóta szerencsésen hazatért a másodikból is – átkelt a Szaharán… -
Hátizsákkal Alaszkától a Tűzföldig I-II.
0I. rész
Öt dollár volt az ismert nevű geográfus induló „tőkéje” a 113 000 kilométeres úthoz a messze északi alaszkai tájaktól az Antarktisz szomszédságáig, a Tűzföld déli csücskéig. „Szervezés kérdése az egész” – állítja a fiatal tudós, ám érdekfeszítő, izgalmas úti beszámolójából kiderül, hogy mennyi leleményesség, küzdeni akarás és tudás szükséges az ilyen nagy útra – a jókora adat szerencse mellé. Mint a szerző eddig megjelent munkáinak, e kötetének is a kevéssé ismert, távoli vidékeknek és lakóinak pontos, emellett hangulatos leírása és az egyéni hangú, humorral fűszerezett feldolgozási mód a fő erénye. Az olvasó szemléletes képet kap a legutóbbi időkben ott végbement nagy változásokról, és álromantika nélkül láthtja az őslakó eszkimók és indiánok, az egykori prém- és aranyláztól és a jelenlegi olajláztól odahajtott telepesek, vadászok, halászok életét. A kötet legnagyobb részét alaszkát mutatja be, szép és jellemző, gazdag fényképanyag kíséretében.
II. rész
Ez a kötet az Útikalandok sorozat előző tagjával együtt a fiatal földrajzkutató, dr. Balázs Dénes 113 000 kilométeres, kalandos, nehéz, nélkülözésekkel teli, izgalmas, sőt veszélyes – de gyönyörű – amerikai útjának második, befejező részéről számol be. A szerző bejárta Venezuela, Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia és Chile legszebb, legérdekesebb tájait. Volt a különös zsírmadarak barlangjában Venezuelában, meglátogatta a legendás inka-romvárost, Machu-Picchut, és eljutott az amerikai kontinens legdélebbi településére. Közben megismerte az indiánok chicha-italának receptjét és a jivaro-indiánok fejzsugorítási eljárását. Bámulatos, hosszú útja második felében is legalább annyi figyelmet szentel a bejárt vidékek lakóinak, mint földtani érdekességeinek. A szerző időközben újra hátizsákor ragadott, ezúttal Ausztrália és a Csendes-óceán délnyugati szigetvilágában folytatja földrajzi kutatásait. -
-
-
-
Sárközi György összes verse és kisebb műfordításai
0Az Irodalombarátok Szövetsége illetménykötete. Illyés Gyula előszavával.
-
-
Az Aggtelek-Rudabányai-hegység földtana
0A Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) Észak-magyarországi Osztálya 1980-ban kapta feladatául, hogy dolgozza ki az Aggtelek-Rudabányai-hegység komplex földtani előkutatási programját, különös tekintettel a tájegység nyersanyagperspektíváira.
A Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) közvetlen közreműködésével készült és az Országos Érc- és Ásványbányákkal (OÉÁ) egyeztetett program szakmai részét a Központi Földtani Hivatal 1981-ben hagyta jóvá. A kivitelezés határidejét 1985. végére rögzítette úgy, hogy a ráfordítások összegét évről évre külön határozta meg.
A kutatást elsősorban az indokolta, hogy előre látható volt a rudabányai, gazdaságosan kitermelhető vasérckészlet kimerülése, amely a helyi bányászati hagyomány átmentésének vagy más nyersanyagra való átirányításának jogos igényével együtt jelentkezett. -
Leletek
0Másfél évszázaddal ezelőtt – a fényképezés feltalálásával – megszületett az emlékek rögzítésének az a módja, amellyel megmenthetővé lettek az egyéni és kollektív emlékezet múlandó élményei…
…A szerkesztők – mint a régészek – leletfeltárást és gyűjtést végeztek és ennek eredményét kapja kézhez az olvasó. Időrendben, egymásra épülő metszetekben rétegződik az anyag, mely nem a nevek, hanem a teljesítmény, s az új, időteremtette jelentések érvénye alapján rendeződött össze. Sok fényképezőről – akiket valaha oly nagy tisztelet övezett -, kiderült hogy esetlegeset alkotott, másokról, akiket korábban számba se vettek, hogy maradandót.
Kötetünk nem törekszik, hisz nem is törekedhet a teljességre. Igénye egy van csupán: a magyar fotográfia még meglehetősen ismeretlen múltjából, képanyagából olyan válogatást nyújtani át az olvasónak, amelyet kedvvel és sokszor lapozhat át; amely klasszikus művek és új felfedezések élményét ígéri; képeskönyv, mint vállalt elődei: Rosner Károly 1939-es és Kaukovszky Tamás 1945-ös Magyar fényképezése, a Magyar fotóművészet 1961-62-es kötetei, melyeket Vadas Ernő szerkesztett, vagy az 1971-ben megjelent Fotografia Hungarica (Szántó Tibor összeállításában). Tükör, amely önnön képünket adja vissza. Híradás, amely másokról tudósít. Nyom, amely jelen (és volt) létünkről őríz üzenetet. -
-
-
-
Turisták lapja. XXXVIII. évfolyam
0XXXVIII. évfolyam, 1-10. szám egybekötve.
Az öt műmelléklettel együtt összesen hatvannégy fényképpel és tizenhárom rajzzal. -
Matatuháton Afrikában
0A matatu bármilyen négy vagy több kerékkel ellátott géperejű jármű lehet, amely emberek szállítására alkalmas: furgon, mikrobusz, kisteherautó. Ez az igazi afrikai tömegközlekedési eszköz. S ebben az esetben a tömeget szó szerint kell érteni. A matatu szó ugyanis azt jelenti: még három. Üzemeltetői a „nincsen olyan rakott szekér, amire még nem fér” elv alapján zsúfolásig tömik járműveiket, s csak akkor indulnak útnak, amikor már az ütközőkön is lógnak az utasok. Túlnyomórészt ilyen matatukon (illetve néha vasúton, csónakon, hajón és gyalog) utaztuk be egyetemista korunkban Kelet-Afrika hat országát (Tanzánia, Kenya, Uganda, Ruanda, Burundi és Zaire) a nyolcvanas évek közepén. Az utunk során szerzett élmények, tapasztalatok és benyomások összegzése ez a kötet. Arra törekedtünk azonban, hogy könyvünk ne csak egyszerű útinapló legyen, hanem annál több: olyan mű, amely kalandos útleírás, de egyben ismeretterjesztő olvasmány is, amely szórakoztatva tanít, s amelyben a tárgyszerű ismertetéseket az átélt élmények hitelesítik. Végzős földrajz, illetve geológia-néprajz szakos egyetemistaként hat hónapos, saját erőből szervezett tanulmányútra mentünk Afrikába. Egyik fő célunk az volt, hogy a Kelet-afrikai-árokrendszer vulkanizmusát vizsgáljuk, míg a másik az, hogy mi is végigjárjuk azt az útvonalat, amelyet a legsikeresebb magyar földrajzi felfedező, gróf Teleki Samu járt be expedíciójával a múlt század végén. 16 ezer kilométert tettünk meg Afrika földjén, tizenhárom aktív, szunnyadó vagy kialudt tűzhányót másztunk meg, sok száz millió éves ősi kőzeteket, illetve napjainkban keletkezett korallmészköveket kopogtatunk végig, huszonhat kiló kőzetmintát gyűjtöttünk, szállítottunk haza és elemeztünk, megismerkedtünk Afrika állat- és növényvilágával és az afrikai emberekkel. Könyvünk leírja kalandjainkat a burundi börtön mélyétől Afrika legmagasabb hegye, a csaknem 6 ezer méteres Kilimandzsáró tetejéig, az Indiai-óceánban fekvő Zanzibár szigetére egy hánykolódó lélekvesztőn végigszenvedett úttól a Kongó-medence esőerdejében meghúzódó pigmeus táborban tett látogatásunkig. Az olvasó megismerkedhet Kelet-Afrika geológiájával, legközebbi rokonaink, a csimpánzok és az erdei gorillák életével a külön az ő számukra fenntartott nemzeti parkokban; megtudhatja, milyen történeti és ökológiai háttere van a napjainkban is zajló ruandai-burundi konfliktusnak, figyelemmel kísérheti a Teleki-expedíció történetét, átélheti velünk együtt, milyen napokon keresztül vizesgödörtől vizesgödörig vándorolni a kősivatagban, ismét megbizonyosodhat annak igazságáról, hogy a mi népünk a legelterjedtebb, mert magyarokkal a világon bárhol össze lehet találkozni; kitanulhatja, hogyan lehet Afrikában a legsikeresebben alkudozni, s végül, de nem utolsósorban az is elmeséljük neki, hogy milyen érzés utazni matatuháton Afrikában.