Ez a tanulmány az emberi személy lényegének felkutatását tűzte ki céljául. Erzsébet királyné, népszerű nevén Sisi személyét minden felszínen és felszínességen áthatolva esztétikai, irodalmi, pszichológiai és teológiai vizsgálatokkal igyekszik feltárni. A teológiai szép e rendkívüli asszony személyisége kapcsán abban a viszonylatban mutatható föl, ahogy az az ő életművéről, történetiségéről, testiségéről, akaratáról, lelkesültségéről és cselekedeteiről Isten szépségének visszfényeként ad képet a kárhozat és üdvösség, a hiábavaló és maradandó, a testi-érzéki és a szellemi-lelki, a mélység és magasság szédítő keretei között. Sisi képe úgy jelenik meg a teológiai látásban, mint a Holdba öltözött asszony, mert nem Krisztus Napjában élt, míg élt, hanem annak változó tükröződésében, ha tetszik: a Megváltó holdudvarában.

Tisztelete ​az egész görög és szláv világban elterjedt, és rendkívüli népszerűségre tett szert. Azt azonban ma már szinte senki sem tudja, hogy a bizánci egyház nagyvértanúját a középkorban évszázadokon át Magyarország védőszentjeként tartották számon, s október 26-i piros-betűs ünnepnapja – az Árpád-ház szentjeihez hasonlóan – a középkori magyar egyházi hagyomány egyik legjellemzőbb sajátossága. A négyszerzős tanulmánykötet Demeter magyarországi tiszteletének monografikus feldolgozására tesz kísérletet, s megpróbál választ találni arra a kérdésre, mi köti a szentet oly szorosan Magyarországhoz, hogy egészen a 19. századig a magyar szentek között tartották számon.