Kisszeben, Szeben (szlk. Sabinov, ném. Zeben, lat. Cibinium) város a Csergő-hegység délnyugati lábánál, a Tarca folyó völgyében. Az Eperjesi kerület Kisszebeni járásának székhelye. A város legértékesebb épülete a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt, gótikus stílusú római katolikus templom. A háromhajós plébániatemplom a főtéren áll.
Alapjaiban román kori, a XIV. század elején gótikus stílusban átépítették. 1461-ben, amikor a husziták fölégették a várost, leégett a templom is. Főoltárán felirat emlékeztet a nagy tűzre. Az újjáépítés 1484-ben kezdődött. A tűztől leginkább sérült szentélyt 1505-re sikerült helyreállítani. 1518-ig késő gótikus stílusban megnagyobbították a hosszházat. A templom teljes felújítása reneszánsz kiegészítésekkel 1529-ben fejeződött be. 1846-ban újabb tűz rongálta meg a tornyát. A kisszebenieknek 33 évet kellett várniuk a rendbehozatalra. Fő ok a pénzhiány volt. 1863-ban ismét tűz pusztított. Ezután döntött a gyülekezet a templom teljes felújításáról. 1864–1879 és 1895–1897 során két ütemben folyt a rekonstrukciója. E második szakaszban Schulek Frigyes irányította a munkálatokat. A tornyot 1879-ben állították helyre a késő gótika jegyében. Szerencsére, a beavatkozások nem változtattak építészeti jellegén. A költségekhez az egyház és a hívek mellett a város és a magyar nemzeti hatóságok is hozzájárultak. Az ünnepélyes átadásra 1879. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén került sor.

Az ortodox és a katolikus egyház ma is legnépszerűbb szentjét – bár manapság nem éppen életszentsége és legendás csodái miatt szereti őt a nagyvilág – előző kötetünkben már bemutattam. Ezért itt csak röviden sorolnám a vele kapcsolatos alapvető tudnivalókat, bővebben szólnék viszont arról, ami őt ténylegesen Bakabányához, általában pedig a bányászathoz, bányavárosokhoz köti.
Erről ugyanis jelzett, A szepesszombati Szent György-templom című albumunkban nem esett szó. Myrai avagy Barii Szent Miklós, a kis-ázsiai (lükiai) Myra legendás püspöke (a hagyomány szerint †350 körül) a keleti egyház egyik fő szentje, ma a gyermekek Mikulása, Télapója, Karácsony Apója. Kultusza a bizánci, majd a kopt egyházban bontakozott ki a VI. században – azóta ülik temetése emléknapját december 6-án –, majd átterjedt Itáliára is. Ereklyéinek az olasz Bari városába vitelével (1087) vált valóban egyetemes szentté.

A római katolikus Szent Anna-templom a XV. században épült gótikus stílusban. Német forrás szerint már a XII. században állt e helyen egy, a strázsákat szolgáló erődtemplom. Templomunk egyhajós, torony nélküli egyház, a legkisebb azok közül, amelyeket eddig bemutattunk. Keletelt, föltehetően a július 26-i Szent Anna-napján kelő Naphoz igazítva.

A Kossuth-díjas filmrendező és művelődéstörténész, Jankovics Marcell és Méry Gábor fotóművész példaértékű szövetkezésének újabb pompás dokumentumát veheti kötetünkkel kezébe az olvasó. A páratlan kincsekben és építészeti megoldásokban gazdag, történetükkel a messze múltban gyökerező, egykori felső-magyarországi, illetve szepességi templomokat bemutató albumaik után most a késmárki Szent Kereszt-bazilikába kalauzolják el őt.

Bártfa jelenkori feltámadását épp annak köszönheti, hogy megállt fölötte az idő. A XX-XXI. század népvándorlása, a rendszerváltással megélénkülő turizmus és az abban rejlő lehetőséget fölismerő új Szlovákia teszi újraéledését lehetővé. Bártfa átfogó városrekonstrukció során születik újjá. Csodálatosan helyreállított történelmi városrésze, a középkori várostalak és bástyák övezte belváros, központjában a főtérrel, a téren a Szent Egyed-templommal és a gótikus városházával 2000 óta a Világörökség része. A tér északi végében áll a háromhajós, kelet-nyugat tájolású, szintén gótikus Szent Egyed-templom. A templom története négy korszakot ölel fel. Az első monostortemplomot még a ciszterciták építették a XII-XIII. század fordulóján. Túlélhette a tatárdúlást, de legalábbis a tatárok távozása után újjáépíthették, mert a már hivatkozott királyi okirat néven is nevezi a Szent Egyed-templomot. A második építési korszak az Anjouk uralkodásának idejére esik. Az 1320-ból származó királyi oklevélről, mely a német telepeseket adókedvezményben részesíti, kiderül, hogy a „Civitas Bardpha”-nak papja és plébániája van, ami nem lehet más, mint a Szent Egyed-templom. Nagy Lajos 1352-es keltezésű oklevele név szerint említi templomunkat. Az uralkodó ezen oklevelével engedélyezi az évente megrendezett vásárt, mégpedig Szent Egyednek, a templom és a város védőszentjének az ünnepe (szeptember 1.) után.

A Kossuth- díjas filmrendező és művészettörténész, Jankovics Marcell és Méry Gábor fotóművész, a már jól ismert szerzőpáros újabb kötetét veheti kezébe az olvasó. A páratlan kincsekben és építészeti megoldásokban gazdag, történetükkel a messze múltban gyökerező, egykori felső-magyarországi temlomokat bemutató, A lőcsei Szent Jakab-templom szárnyasoltárai, A kassai Szent Erzsébet-dóm, A bártfai Szent Egyed-bazilika, A szepeshelyi Szent Márton-székesegyház, A szepesszombati Szent György-templom, A bakakabányai Szent Miklós-templom, A késmárki Szent Kereszt-bazilika című albumaik után most a Szmrecsányi Szűz Mária templomba kalauzolják el az érdeklődőt.

Az aprócska Szepeshely a világörökség része. Fontossága és városias külleme miatt igazi városnak tekinthető. Mindössze egy utcája van. Tizenhat műemléképület szegélyezi: a székesegyház, a püspöki palota, a papnevelde, az óratorony, tíz kanonoki ház és az utca két végét megkoronázó kaputornyok, melyek az egykori várőrség szállásainak adtak helyet.
A szepeshelyi Szent Márton-székesegyház – jórészt a XV. században fölemelkedő Zápolyáknak, szepesi grófoknak, majd az ország nádorainak köszönhetően – telis-tele van műkincsekkel. Jóllehet hajdani tizenhárom gótikus szárnyas oltára közül ma már csak négyet láthatunk többé-kevésbé eredeti formájában, és főoltára is csak részleteiben idézi meg a fényes múltat, a műemlékekben és műtárgyakban gazdag szepességi környezetből is kiválik a környékbeli szárnyas oltárok eszmeiségéből kiütő magyaros különösségével. Itt indult virágzásnak a történelmi okokból idő előtt elhervadt gondolat: a szent magyar háromkirályok: István, Imre és László kultusza.