A Balaton, mint országunk legnagyobb kiterjedésű tava több, egymástól nagymértékben elütő földrajzi kis tájat egyesít és ugyanakkor meglehetősen változatos történelmi múlttal rendelkező népességet és nagyon differenciált, sokrétű népi kultúrát fog össze. A Balatonmellék ennélfogva komplex táji és néprajzi fogalom, az országnak egyik legsajátosabb, legérdekesebb része.
Vajkai Aurél műve Jankó János történeti érdemű, de ma már elavult monográfiája óta az első korszerű, értékes összefoglalás a Balatonmellékről. A nagytudású szerző, mint a Bakony Múzeum igazgatója a helyszínen végzett sok évi adatgyűjtő és kutatómunkája eredményeként a táj és nép településrajzát, történetét adja könyvében, és ennek keretében tudományos színvonalon, de mindvégig népszerű, olvasmányos formában ismerteti a nép életét, munkáját, gondolkodását, szokásait, viseletét, folklórját és a természeti szépségekben gazdag vidék jellegzetes vonásait.
Vajkai Aurél nemcsak a Balatonmelléket kevéssé ismerő olvasóknak, hanem a Balatonmellék lakói nak is sok újat és érdekeset mond el könyvében a Balatonmellékről.

A szerző a táj szülötte, így a személyes élmények ereje hatja át a könyvet, egy életen át végzett gyűjtőmunkája összefoglalását. A színesen, ízesen megírt kötetben részletes leírást kapunk a tájról, a táj adottságaihoz alkalmazkodó, ősi és újabb foglalkozásokat folytató emberről, szokásairól, hiedelemvilágáról, népköltészetéről. Mivel a sok rét és a kiterjedt ártéri erdők elsősorban az állattartás meg a halászat kifejlődésének kedveztek, így ez a két foglalkozási ág – és a hozzájuk kapcsolódó egész folklóranyag megkülönböztetett figyelmet kap a műben.

Bálint Sándor a szegedi József Attila Tudományegyetem nyugalmazott néprajzos professzora, Szeged városának szülötte. Dugonics András, Kálmány Lajos, Tömörkény István nyomán a szegedi világ további feltárásán és értelmezésén munkálkodik. Művei közül a Szegedi Szótár (1957) nyelvjárási enciklopédia, a Szeged városa (1959) művészettörténeti áttekintés. A szegedi paprika (1962) a város világraszóló különlegességének művelődéstörténeti és néprajzi méltatása.
Ismeretes, hogy a török hódoltság elsősorban Alföldünket sújtotta. A magyarság életének folytonosságát csak néhány hatalmas kiterjedésű parasztváros tartotta fönn, amelyek különleges magyar néprajzi tájegységnek tekinthetők. Színes népi múltjánál, sokrétű jelenénél fogva ezek közül is különösen kiválik a szegedi táj, amelynek paraszti humanizmusát Szeged író fiai, főleg Tömörkény, Móra, Juhász Gyula révén ismeri a művelt magyar olvasó.