A ​magyar kultúrtörténet egyik alig ismert fejezetét, a hagyományokban gazdag vendéglátás színes emlékeit eleveníti fel ez a könyv. Végigkíséri a magyar konyhaművészet és cukrászat fejlődését, az étkezési kultúra változását, az üzlethálózat kialakulását. A szerzők végigvezetik és eligazítják az olvasót a főváros vendéglátásának közel 200 éves múltjában. Irodalmi, művészeti, szakmatörténeti emlékekre támaszkodva adnak betekintést a pesti, óbudai és budai szállodák, fogadók, kávéházak, mulatók, cukrászdák életébe, a nevek és az évszámok tömegéből csak a legfontosabbakat emelve ki.

Tankönyv

Az Élelmiszerismeret második kötete két fő témával foglalkozik: az állati eredetű élelmiszerek és az élvezeti szerek csoportjaival. Az állati eredetű élelmiszereken belül a húsok és halak jellemzői, tárolása, biztonságos kezelése áll a középpontban. Külön fejezet foglalkozik a tojás jellemzőivel, majd a tejtermékek bemutatása következik. Az élvezeti szereknél a fűszereken és ízesítőszereken kívül a kávé és tea jellemzőit, valamint az alkoholtartalmú italokat mutatja be a szerző. Fejezetenként ellenőrző kérdések és feladatok, valamint részletes Értelmező kisszótár segíti a diákok tanulását.

Anthelme Brillat-Savarin (1755-1826) francia mesterszakács, epikureista író. A nagy forradalom kezdetén Belley bírája volt, mint federalista előbb Svájcba, majd Amerikába menekült. 1796-ban tért vissza Franciaországba, s 1800 után a semmítőszék ülnöke lett. Ez a munka a maga a nemében egyetlen a világon, mert ami csak inyencségre vonatkozhatik, az mind benfoglaltatik és minden képzelhető formában. Egy része a műnek valóságos szakácskönyv, az ételek ingredienciájának, elkészítése és feltálalási módjának pontos leírásával más része a helyes életrendre oktat, viszont egy ujabb rész a nevezetesebb ételek történetét mondja el; foglalkozik azután a vendégségek anyagi és szellemi berendezésével, különös súlyt fektetvén arra, hogy a vendégség mindenkor megfelelő szellemi élvezettel is járjon, végre pedig az inyencség apoteózisát tartalmazó költői epilogus zárja be a művet. /Pallas/ „Mondd meg, mit eszel, s megmondom, ki vagy.”

A vendéglátóipari gazdálkodás legfontosabb elemeinek kapcsolatát mutatja be a korszerűsített tankönyv. A vállalkozások általános gazdasági környezete, a pénzforgalom, a hitelezés, a vagyon- és készletgazdálkodás, a munka- és bérügyek alkotják a téma gerincét. A tananyag az eredmények elemzése, a sajátos szállodai gazdálkodás, a vezetés, az üzleti terv készítés módszereinek bemutatásával válik teljessé.

Fondü mellett a baráti együttlétből általában vidám, kellemes és hosszú estébe nyúló összejövetel lesz. A könyvünkben található 60 új sajt-, hús-, hal- és vegetáriánus fondürecepttel, valamint a megfelelő salátákkal és mártásokkal a „fondü-évad” egész éven át tart.

“A paraszi konyha régi rendje mára teljesen átalakult. A múzeumok szellemi kincsestárából, az adattári kéziratos gyűjtemények feljegyzéseiből, illetve a palócok első kutatóinak […] száz-kétszáz évvel ezelőtti dokumentáló leírásaiból azonban még sok ismeret felszínre hozható a hagyományos táplálkozási kultúráról.
E források a nagyközönség számára nehezen elérhetőek.
Kötetünknek ezét a régi receptek közlése mellett célja a kapcsolódó szokások közkinccsé tétele is. Az írott dokumentumok tanulmányozása mellett pedig hasznos még a falvakban is kutatni: milyen lehetett vajon a régi palóc konyha?”

Diétás szakácskönyv

Diétás szakácskönyv

A ​„bujdosó-pohár” rigmusa — Szendrei J. 19. századi gyűjtésében — Miskolc szimbólumának, az Avasnak, s az itteni középkori eredetű pincékbeli poharazgatásoknak hangulatát idézi. Az Avas borpincéi évszázadokon át nem­ csak a helyi és környékbeli jó minőségű bor tárolását, érlelését szolgálták, hanem — a jelentős borkereskedelem és a kapcsolódó iparágak kifejlődése mellett — a vendégvárás—vendéglátás szimbólumává is váltak. A pincesorokat — még az 1950—60-as években is — esténként a „régi bortermelők” hagyomá­ nyos fogadásai jellemezték, s a környéket a borozgató társaságok jó hangulata töltötte be. Talán a rigmusban is megénekelt bujdosó-pohár szokása táplálta és terjesztette a miskolci vendégszeretet kiemelkedő hírét, s ösztönözte mara­ dásra, vagy visszatérésre annak olyan jeles híveit mint pl. Móra Ferenc, Lévay József és Móricz Zsigmond. Ők alapították – többek között – azt az irodalmi asztaltársaságot az Avason, ahol* a tagoknak névre szóló gravírozott feliratú borospoharai voltak. A pincetulajdonos ezekben a poharakban tette eléjük — természetesen a helyi ételspecialitások mellett — az „édes nedű”-t, amely bora és vendéglátása jól hírének terjesztésére kötelezte a kedves

Receptek