„A kör bezárul: a gimnazista, aki a Kutatóárok-ban elindul, hogy szembe találja magát a nagy európai csend fél százada után az első világháború kataklizmájával, nyugtalan, belsőleg meghasonlott férfivá érik a Rézkor két háború közötti korszakának évtizedében. A Gyilokjáró-ban már csak hat esztendőt igyekszik feltérképezni, 1933–1939 között, a nagy európai s még inkább a hazai események síkján, de éppúgy saját sorsában is, amelyet magán-világtörténelemnek nevez.” Passuth László

A Ha meghal a Nap Fallaci híres könyvei közül is az egyik leghíresebb. Az írónő csaknem húsz éve a NASA vendégeként több hónapot töltött az Egyesült Államokban. Útjának gyümölcse ez a regény: a Holdra készülő űrhajósok regénye. Meg azoké, akik – egyelőre – itt maradnak a Földön, föl-fölnéznek a Holdra, és mindenféle eszükbe jut róla.

Závada ​Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei – a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak, nők és férfiak, egy izgalmas viszonyokból szőtt, nagyszabású rokonság. De minthogy többségük zsidó származású, és 1944 életveszélyes tavaszán vagyunk, az ő történetük – a családtagok roppant vagyona folytán – egyszeri és különleges lesz, huszadik századi történelmünk egyik közismert esetévé válik.

Valahol Dél_Floridában az 1950-es években, a kicsiny Palatka város környékén keserű szagot izzad a mocsár… A városkában, melyet – meglehet – mégsem az indiánok, hanem Kossuth Lajos egykori diplomatájának, Palatkay Ferencnek a családja alapított, most vége a békének. Az álmodozó vadvizek felett egyszeriben másfél száz év rémtettei támadnak új életre.

Bűnügyi történet, korrajz a bevándorlók Amerikájáról és egyszerre történelmi oknyomozás is a klasszikus író e kései, emigrációban írt regénye. Halálos játék és műfaji megújulás. Attila kardját keressük a szereplőkkel és a szerzővel együtt Erdély havasaitól a Floridai lápvilág iszapos rejtekéig. A mű a szerző egyfajta válasza is a román Securitate ő ellene irányuló többszöri gyilkossági kísérleteire. Nem felejthetjük, ahogy az író hangsúlyozza ebben a regényében: „Vannak olyan népek, melyeknek gondolkodásmódja nem lát semmi kifogásolnivalót abban, ha a győztes azt tesz a legyőzöttel, ami éppen pillanatnyilag a kedvére való. Mert őszerintük a legyőzött minden tulajdona, asszonyát és gyermekét is beleértve, a győztes prédájává válik.” (Turcsány Péter)