Régi idők (bevált) receptjei. Szakácskönyv.

Az élő – azaz nyers, 43 ºC fölé nem hevített – ételek fogyasztását ajánló új táplálkozási irányzat egyre növekvő népszerűségének oka elsősorban az azzal járó életmódváltozás áldásos hatásában rejlik. A hőkezeletlen, magas energiájú növények és gyümölcsök olyan „energiabombát” jelentenek szervezetünk számára, amely biztosítja egész napi aktivitásunkat. Növekszik koncentrációs képességünk, fizikai teljesítményünk, eltűnnek a gombás megbetegedések, bőrünk élővé, tisztává válik. Természetesen mindezek mellett ha igényünk van rá, ehetünk főtt ételeket is. A fontos az, hogy minél több friss zöldséget és gyümölcsöt fogyasszunk, s ezt nagy örömmel, megelégedettséggel tegyük! Ebben nyújt segítséget ez a Magyarországon úttörő könyv.

Lénárd Sándor, a Völgy a világ végén című nagyszerű regény szerzője kulturális kalandtúrára hívja olvasóit: a gasztronómián, pontosabban az olasz konyhán keresztül vezet be minket Itália történelmébe, kultúrhistóriájába. Ám a legfontosabbak ebben a könyvben mégis a receptek – tésztáktól a zöldségételekig, borjútól, báránytól a csigáig. Minden ételnek megvan a maga meséje; nevek és alakok, évszámok, évszakok és alkalmak, kalandok és szituációk kötődnek hozzájuk, vagy ha nem is kötődnek, köthetőek, hiszen a leleményes és rengeteg humorral megáldott író mindezeket üde jókedvvel s magától értetődő módon képes a receptekhez passzítani. Az illatok és ízek kalandtúrája ezek által is igazolja Lénárd egyik tételét, miszerint: „Van lelke a városoknak, van illata.”

Vannak olyan ételek, amelyek mindenkinek ízlenek, ráadásul a családi kasszát sem terhelik meg túlságosan, gyorsan elkészíthetők és egészségesek. Mindez túl egyszerűen hangzik? Ezt a kis szakácskönyvet forgatva hamar rájövünk, hogy a családnak főzni nem is olyan bonyolult feladat.
Legyen szó egészséges reggeliről, frissítő tízórairól, gyors ebédről vagy vacsoráról, bőséges vasárnapi fogásról, csábító desszertekről, a kötet rengeteg hasznos ötletet kínál, melyekkel változatossá tehetjük az otthoni étkezést.

Sajtos receptek

Nem nagyon lehetett az elmúlt század kilencvenes éveiben, ha valamennyire is észnél volt az ember, nem bejárni a Balaton-felvidéket, nem megmászni a tanúhegyeket, nem feltérképezni a szőlődombokat, nem alászállni a borospincékbe, nem koccintani a borosgazdákkal. Ahogyan Mészáros József tette a barátaival (és volt istenáldotta szerencsém közéjük tartozni nekem is). Bő évszázaddal Eötvös Károly után. Bizonyos tekintetben – hogy a szerző másik fontos irodalmi felmenőjét, a címben is jelölt Karnevál íróját, Hamvas Bélát idézzem – közelebb áll ennek a könyvnek a világa az 1900-ban megjelent Utazások a Balaton körül világához, mint a kétezres évekbeli Balaton-felvidékhez, amely nyomokban persze tartalmazza mindazt, amiről ott (Eötvösnél) és itt (Mészárosnál) olvashatunk. Könyvünk szerzője egyébként azóta is eltökélt nyomkereső. A szó legősibb értelmében.
A kilencvenes évek zabolátlan életszeretetének pátosza öröklődik tovább – szinte veszteség nélkül – a Szüreti karneválban, annak zabolátlan nyelvi karnevalizmusában. De hát erről a misztikus átváltozásról szólt mindig is az irodalom: ami már nincs a valóságban, vagy nem úgy van, ahogyan volt, az még meglehet a nyelvben. Márpedig ennek a könyvnek a nyelvében megvan.

A Dining Guide tesztelői az idei évben is közel ötszáz vendéglátóhelyet látogattak meg, hogy a TOP100 ÉTTEREMKALAUZ 2024-as kiadványát és toplistáit összeállítsák. A közel négyszáz oldalas kiadványban a toplisták mellett megtalálhatjuk azt a 180 rangsorolt éttermet, amit a tesztelők kiemelkedőnek tartanak a magyar gasztronómia világában, amit további 110 alternatív hely is követ a sorban.

„Amit Halász Zoltán (Zoli bácsi) tud, azt nem tudja senki más. Van, aki az irodalomhoz ért, más a történelemhez, van, aki a gasztronómiához, van, aki utazni tud, van, aki művelt – ő ezt együtt hozza, elegánsan és tárgyszerűen és mindíg érdekesen: mesél, mesél. Aki ételről, étteremről (satöbbi) ír, az mindenki Halász-tanítvány. Abban a valódi és nagy szerencsében volt részem, hogy egy időben rendszeresen együtt ebédelhettem, vacsorázhattam vele. Ez a szerencse vár most az olvasóra is: időn s t

Kézikönyv ínyencségre törekvőknek és haladó ínyenceknek!
Jóllehet a jó bor magában is élvezetes dolog, de a megfelelően hozzáillesztett étellel még sokkal nagyobb örömök forrása. Igaz ez fordítottan is. Bármilyen jó étel élményét sokszorosára fokozhatja a hozzá jól választott ideális bortárs. Sajnos még mindig kevesen vannak tisztában ennek jelentőségével, s így önmagukat fosztják meg fontos élvezetektől.
Jelen mű szerzője életének jelentős részét tette fel arra, hogy lámpást tartson a gasztronómia szellemének az eléggé zavaros Útvesztőkben, s hogy nemi világosságot gyújtson az érdeklődők elméjében. Mert a minőségi életre való áttérés egy bizonyos pontján egyszer csak eljön az az áldott pillanat, amikor felmerül a fontos, nagy KÉRDÉS:
„mit igyunk ehhez a…??? ”
Erre / ezekre a kérdésekre igyekszik e mű válaszokat adni, segíteni, súgni, sugalmazni.
Mit is igyunk a hízott májpástétomhoz, az erdélyi töltött káposztához, az üde kaviárhoz és az erdei gyümölcsök társasagában megjelenő szarvas gerinchez, a borjúsülthöz és a lecsóhoz, a pizzához és a bolognai spagettihez, a vadas marhához és a libatepertőhöz, a görög salátához és a harcsapaprikáshoz, a japán sushihoz és az indiai kormához, a különféle sajtokhoz és édességekhez…, hogy csak néhány példát felvillantsunk.
Mert a Kérdés előbb-utóbb mégis feltevődik, majd lassan magától értetődővé lesz. A szerző művével eme ihletett pillanat eljöttét szeretné siettetni és minden erejével segíteni.