„A tisztaság testvérei” – 51 értekezésből álló – enciklopédiája az arab irodalom egyedülálló alkotása, amelynek egyéb premodern kultúrában sem találjuk párját. E sajátos és egyedülálló enciklopédiából a legmaradandóbb hatást az állatok és emberek „ökológiai meséje” gyakorolta. A híres történet ma időszerűbb, mint valaha, hiszen arról szól, hogy az Istentől elrendelt ökológiai egyensúlyt az ember miként veszi semmibe, az élőlények számára rendelt életteret hogyan hágja át azzal, hogy határtalan és zabolátlan fogyasztási igényeit kiterjeszti a földön kívül a levegőre és a tengerekre is, és az állatok természetes egymásra utaltságát és egymást kiegészítő életmódját kíméletlenül felborítja. A történet szerint az állatok a dzsinnek királya elé viszik az ügyet, bevádolják az embereket, és szabályos bírósági tárgyalás folyik le a szemünk előtt, amelyben az ember lépten-nyomon a rövidebbet húzza, és végső felmentése voltaképpen a Jób-történet végéhez hasonlítható, amelyben a nem-igazságos és nem-racionális isteni elrendelés lenne a végső érv.

Szemlélődések az év minden napjára.
Ramón Lull
Valamikor nem volt kaland, melyben részt ne vett volna: forró katalán vére belehajtotta. Fiatal, mallorkai nemes fiú – 1235-ben született Palmában – az aragón királyi udvarban nemcsak lovagi ügyességet: kalandot és veszélyt is kitanult. Parlagon hevertette óriási tehetségeit, s ment a könyvek elől a vére után. Azt mondják, szenvedélyében egyszer még a templom hajójába is berobbant lovával… Ekkortájt kezdi üldözőbe fogni a Keresztrefeszített, látomásokban, jelenésekben. Ramón olthatatlanul beleszeret az Üdvözítőbe: ezentúl minden vérét, temperamentumát Neki fogja szentelni. Valódi-e vájjon ez az ő nagy változása, új élete? Kettős próbáját adja ennek: magányban és tevékenységben.

Szent ​Bonaventura hosszú éveken keresztül, csak egyetemes rendfőnöki minőségében húsz évig viselte az elöljárói tisztséget. S hogy mekkora bölcsességgel a szentség és a józan ész harmóniájának milyen tökéletes összhangjában, mi sem bizonyítja jobban, mint ez a kis mű. A neveléstudomány még nem volt külön ága az akkori szellemi törekvéseknek, nem egy pontban túlhaladtuk még a száz éve élt nemzedék pedagógiai felfogását is. Szent Bonaventúra szerzetesnevelési elvei máig is helyt állnak, s a modern jellemtudomány közösségi életre vonatkozó vizsgálatai tételről tételre igazolják a nevelők középkori mintaképének felfogását. Nem is tudjuk, mit csodáljunk benne jobban, a nevelőt-e, a lélektan művelőjét-e, vagy azt a tapasztalatot, amely egész könyvét alátámasztja. Eredetileg elöljáróknak írta. Azonban úgy, hogy az alattvaló is értsen belőle. Sőt jobban tanulhat belőle az alattvaló, mint az elöljáró, mert az alattvaló minden lehetséges magatartása, hibáinak forrása, javításának módszere oly találóan van meg benne, hogy felér egy alapos önvizsgálattal vagy inkább lelkigyakorlattal. De az elöljáró is szembe mer nézni önmagával ebben a műben. Nemcsak azt hangsúlyozza, hogy az elöljáró Isten helyettese, hanem a felelősségérzetet is felkelti, s a gyengékkel szemben krisztusi türelemre, szeretetre, aggodalomra és tapintatra inti.