Első repülőgépem
1912 egy meleg nyári délutánján. Zsuzsi, a kis hegyi vasút mozdonya, minden igyekezetét összeszedte, hogy az utasokkal telezsúfolt kocsikat felhúzza a Szamos hídjának domborulatára. Az alkalmi utazásra beállított poros marhakocsikban szorongtam én is, szüleimmel és két fivéremmel. Az utasok hangos kiáltozással buzdították a csaknem egyhelyben daráló kis mozdony vezetőjét. Néhányan már azt is ajánlottuk, hogy leszállunk és a gyorsabb haladás kedvéért toljuk a vonatot, a fűrésztelepen túl elterülő nagy legelőig. Ide törekedett ugyanis a város apraja-nagyja. Irigykedve néztük, hogy mennyivel gyorsabban haladnak azok, akik az országúton és a sínek mellett gyalogolnak… Bizonyára elfoglalnak minden jó helyet és nem láthatunk majd semmit, mire a kis vasúttal a helyszínre érkezünk.
Pedig nagyszerű látványosság ígérkezett. A helyi lap s a hatalmas falragaszok városszerte hirdették, hogy délután négykor Székely Mihály bemutató-repülést végez a hegyi út mellett, a réten.

A kiváló történettudós nagyjelentőségű munkájában tömör és világos képet ad a magyarság elhelyezkedéséről és történelmi szerepéről a keresztény Európá-ban. Nem elégszik meg a történelmi tények és események száraz felsorolásával, hanem arra törekszik, hogy a maga teljességében elénk varázsolja a kereszténységben megerősödött magyar középkor világát, célkitűzéseit, életfelfogását és állami életét. Bebizonyítja, hogy a szentistváni állam nem volt merő nyugati, vagy éppenséggel germán kultúrimport eredménye és Szent István alakját akkor közelíthetjük meg legjobban, ha benne a magyar középkor megalapozóját tiszteljük, értve középkoron az antik keresztény elemeknek a népvándorlás archaikus műveltségével való találkozását. Az eredeti mondanivalókban gazdag, eddig ismeretlen szempontokat felvető könyv nem a szaktudósoknak, hanem elsősorban a művelt magyar olvasóközönség egyetemének készült, hogy egy összefoglaló munkában világítsa meg a magyarság egyik legérdekesebb és örökké aktuális kérdését, a pogányság és kereszténység viszonyának problémáját.

A kötete a Társadalmi Szemle 1982-1983-ban megjelent cikksorozatát tartalmazza

Kéméndi Szalay László (1813-1864) magyar történetíró, jogász, liberális politikus és publicista, az MTA tagja és főtitkára, a modern magyar történettudomány egyik megalapozója.

A szövegből: Bevezetőül annyit, hogy Szent László a tizenharmadik uralkodó volt a magyar nemzet élén számítva Árpádtól akinek uralkodóvá választása jelentette a Magyar Nemzet megszületését, nyolcszázkilencvenben melyet akkor tiz törzs, helyesebben tiz nép nagy-családjai alkottak. Ez az ősi Alkotmányunk a Vérszerződéssel jött létre és azzal lett megpecsételve mint a Magyar Nemzet Törzs-szövetségének Alkotmánya.

A Rákóczi-szabadságharc ismert és újonnan feltárt naplóiból és emlékirataiból csak részleteket közöl az összeállítás, de így válik lehetővé, hogy a szabadságharc egészéről átfogó kép alakuljon ki, továbbá képet kapjon az olvasó a szabadságharc társadalmáról, eredeti dokumentumokból ismerhesse meg a kor emberének szubjektív világát. A forrásgyűjtemény elsődlegesen a szélesebb olvasóközönségnek szól, de a kutatók igényeinek is igyekszik megfelelni. Jegyzetek segítik a jobb megértést, és névmagyarázat, illetve névmutató segíti az eligazodást. Az új kiadás szükségességét támasztja alá az a hosszú idő, mely az első kiadás (1973) óta eltelt, továbbá az, hogy ma csaknem beszerezhetetlen a könyv. Ilyen jellegű alapos és ugyanakkor sokak érdeklődésére számot tartó válogatás azóta sem jelent meg, s az itt közölt vagy újraközölt dokumentumok új, önálló kritikai kiadásai sok esetben máig sem készültek el. A gyűjtemény ma már főiskolák, egyetemek szemináriumain tananyag-ként szerepel.