Részlet: „Krisztus után 64-ben tűzvész dühöngött Rómában, melynek a város jelentékeny része martalékul esett. A gyujtogatással a keresztények kicsi felekezetét vádolták. Az eseményt rövid ideig tartó keresztényüldözés követte, melynek valószínűleg Pál apostol is áldozata lett. A megpróbáltatást a túlélők az 54-től 68-ig uralkodó Nero császárt tekintették a keresztény vallás első nagy ellenségének. 68-ban megfosztották a császárt trónjától.

André ​Maurois a legtárgyilagosabb francia író. Ha nem jut ki Amerikába, aligha írta volna meg a francia összeomlás döbbenetesen hiteles, megrendítő történetét. Mert Maurois – mint az igazi nagyok közül is csuk a kivételek – kötelességének érzi, hogy a legszigorúbban ragaszkodjék a valósághoz, még akkor is, ha a tények ellene és eszmei felfogása ellen bizonyítanak; sőt olyan világtörténelmi kiállás mellett, mely akkor is idegen és elriasztó marad a számára, ha feltétlen realitását sikerek sorozata jelenti. Maurois tudja, hogy történelmi korszakokat és eseményeket elfogulatlanul csak a tér és az idő kettős távlatából ítélhet meg igazi író. S ha alig egy esztendő teltén mégis közreadta a nagy francia csalódás történetét, csak úgy foghatott hozzá, hogy az Oceánnal választatta el magát az események színhelyétől.

Részlet: Kevéssel a Kr. előtti II. század kimenetele előtt az Alpok déli lejtőin új nép ereszkedik alá a történelem világosságába. Most bukkan fel először azon az útvonalon, amelyen a következő két ezredév során ismételten alá fog szállani. Kimbereknek és teutonoknak hívják e vad alakokat. Legázolják a római hadvezéreket és konzulokat. Végül Cajus Marius, a nagy férfiú, akit Róma ötször tisztel meg egymásután a konzuli méltósággal, két ütközetben legyűri a félelmetes jövevényeket és visszakergeti őket abba a homályba, amelyből elmerészkedtek. Mint az emberek eredete általában, e népek eredete is rejtélyes. Egy nagyobb népcsoport összeségéből szakadtak ki, amelyet majd (valamelyik másik törzsükről) egy máig is rejtélyes értelmű szóval; germánoknak fognak nevezni. Ez a népfaj viszont annak a nagy családnak a tagja, amely benépesítette Európát s Perzsián és Indián át egészen Ázsia mélyéig elhatolt.

Részlet. 1881-et írtak. Éppen akkor léptem be a külügyi szolgálatba. Még nem tettem le a vizsgáimat s egyszerű újonc voltam, beosztott attasé a külügyminiszter hivatalában, aki akkor a köztiszteletben álló Barthélemy Saint Hilaire, Aristoteles fordítója, Thiers régi barátja s a francia szenátus Nestora volt. Március 13-ikán, vasárnap délután háromnegyed hét felé, mikor éppen én láttam el a permanens szolgálatot abba a helyiségben, mely a miniszter dolgozószobáját közvetlenül megelőzi, a chiffre-osztály egyik hivatalnoka dúlt arccal sürgős táviratot hozott be nekem, melyet abba a pillanatban vett át.

Részlet: Az orvostudományt s a botanikát, mivel mindkettő láthatóan hasznos tudomány volt, a szigorú vallásos ellenőrzés is tűrte úgy-ahogy. A spanyolok közt híres orvosok és sebészek voltak. A híres salernói és montpellieri orvosi iskolák hírnevük nagyrészét ezeknek az arabul beszélő keresztény és zsidó spanyol orvosoknak köszönhetik. Néhány kivételes meglátásától eltekintve azonban ez az egész orvosi tudomány ma már bizony nevetnivaló valami: a lehető legvalószínűtlenebb recipék tudákos gyüjteménye. Elámulunk, ha meggondoljuk, hogy ezeket a javasasszony- és néger boszorkányárkánumokat valaha mekkora becsben tartották.

Előszó: Ejszakkeleti szomszédunk birodalma nagyobb a holdnál, s noha száz millió embernél több lakja, nagyságához képest nem ismerjük eléggé sem jelenét, sem multját; sem földrajzát, sem történetét. Pedig az utóbbi ezer év alatt sok történt e népességgel, az orosz nemzettel is, mi folyton érdekelte elődeinket, és a miről nekünk tudomást venni előnyünkre válik.