Stuart Mária és Angliai Erzsébet, a középkori önkényuralom és az alkotmányos monarchia, a katolicizmus és a protestantizmus 400 év előtti küzdelme bontakozik ki az emberek fantáziáját évszázadok óta foglalkoztató skót királynő életrajzának lapjain.

Nagy ​Theodorik, aki Veronai Detreként él irodalmi emlékvilágunkban – az ókor és középkor határesztendőiben emelkedik ki. A Balaton partján – mai feltevések szerint a Keszthely melletti Fenékpusztán – látta meg a napvilágot, az Attila halálát követő esztendőkben. A tó világa veszi körül a keleti-gót királyfi gyermekkorát, aki már korán túszhercegként kerül az akkor milliós Bizáncba, hogy megismerje a görög államművészet s udvari műveltség elemeit. A kelet-római császárság még három földrészre kiterjedő nagyhatalom, ugyanakkor azonban Itáliában már szinte esztendőnként váltják egymást a nyugati árnyékcsászárok.

Az ​Udvari asszony regényének nevezhetnénk ezt a művet, olyan értelemben, ahogyan Castiglione az Udvari Ember kifejezést használta. A XV-XVI. század fordulója már férfi-erényeket is követel a nőtől, az iménti értelemben vett Udvari Asszonytól: azt, hogy folyamatosan uralkodjék értelmével szenvedélyein, érzelmein és érzékein, azt, hogy legyen benne valami „démoni tárgyilagosság” önmagával és az udvarokkal szemben, azt, hogy a test és a lélek szépségei az értelem uralma alatt harmonizáljanak benne.

Héliodórosz, a szír származású görög regényíró, időszámításunk III. századában élt. A „sorsüldözött szerelmesek”, a daliás Theagenész és a kivételesen szép és erényes Kharikleia bonyolult kalandokkal át- meg átszőtt, lebilincselően izgalmas története a korabeli szerelmi regény egyik legsikerültebb és egyben legterjedelmesebb alkotása, melyet az ötletes cselekménybonyolításon kívül az ábrázolásmód és a stílus díszítettsége tesz közkedvelt olvasmánnyá az ókor végétől napjainkig.

A ​Fekete bársonyban a XVI.század második felében játszódik, nagyrészt Hispániában. Passuth László egy rögeszmésen megnövesztett nagyhatalom bomlásának történelmi folyamatát és hangulatát idézi föl. A megoldhatatlan belső problémák baljós gyorsasággal szaporodnak, s a külpolitikai események is egyre kedvezőtlenebb helyzetbe szorítják Hispániát: a spanyol hajóhad vereséget szenved az angoloktól, a tartományok önállóságuk kivívására törekszenek, s a gigantomániás II.Fülöp tanácstalanul és igazi segítség nélkül vergődik az események sodrásában.