Előszó: Az olvasó könnyen megkérdezheti: nem korai kísérlet-e a magyar történet valamelyik korszakáról összefoglaló marxista munkát írni? S nem lehet elvitatni, hogy a kérdés jogosult. A magyar történet marxista feldolgozása végeleges eredményekre csak akkor fog vezetni, amikor Magyarországon egész marxista történésznemzedék nevelkedett fel, amely azután tervszerű, kollektív munkával lát hozzá az előtte álló feladatok megoldásához. A feladatok nagyok. Felszínre kell hozni a még ismeretlen forrásanyagot, át kell vizsgálni mindazt, amit a polgári történetírás ténynek állított, hiánytalanul el kell sajátítani a történeti kutatás marxista-leninista módszerét, és alaposan meg kell ismerkedni a vezető marxista-leninista történettudomány, a Szovjetunió történettudományának a problémáival és eredményeivel. A közvetlen feladat még igy is részkérdések megoldása lesz. Szilárd összefoglaló eredményekre csak akkor számíthatunk, ha a részkérdések egész sorát a teljes és kritikusan átvizsgált tényanyag birtokában és a marxista-leninista módszer helyes alkalmazásával megoldottuk.

Volt magyar ellenállási mozgalom? A következő lapokon nemcsak azt bizonyítjuk a tények és az adatok erejével, hogy volt, hanem ennél többet is: a hivatalos ország, a németekkel kollaboráló magyar állam mellett volt egy „másik” Magyarország és ez az igazi, ez fejezi ki a magyar nép és a magyar szellem valódi jellegét. Az „egyik” Magyarország Horthy, Bethlen, Gömbös, Bárdossy, Imrédy, Sztójay és Szálasi Magyarországa. Ez megcsinálta Európa első jobboldali ellenforradalmát, azután elnyomta a népet, politikáját a feudális nagybirtokos szempontok irányították, belevetette magát a revizionizmus illuzióiba, majd csatlakozott a németekhez és belesodorta a magyar népet a nácik háborújába…