A ​régi magyar életet és világot dokumentumokon keresztül bemutató sorozatunk könyvtárak, levéltárak vagy éppen magángyűjtemények mélyén rejtőzködő kéziratokat tesz megismerhetővé a mai olvasó számára. A sorozat új kötete egy 18. századi kéziratos szakácskönyvet mutat be, ami bevezet a sütemény- és lekvárkészítés, valamint a gyümölcsfeldolgozás korabeli titkaiba.
A kötetet a szerkesztő, Sárdi Margit tanulmánya és szójegyzéke teszi még élvezetesebb olvasmánnyá.

Nem nagyon lehetett az elmúlt század kilencvenes éveiben, ha valamennyire is észnél volt az ember, nem bejárni a Balaton-felvidéket, nem megmászni a tanúhegyeket, nem feltérképezni a szőlődombokat, nem alászállni a borospincékbe, nem koccintani a borosgazdákkal. Ahogyan Mészáros József tette a barátaival (és volt istenáldotta szerencsém közéjük tartozni nekem is). Bő évszázaddal Eötvös Károly után. Bizonyos tekintetben – hogy a szerző másik fontos irodalmi felmenőjét, a címben is jelölt Karnevál íróját, Hamvas Bélát idézzem – közelebb áll ennek a könyvnek a világa az 1900-ban megjelent Utazások a Balaton körül világához, mint a kétezres évekbeli Balaton-felvidékhez, amely nyomokban persze tartalmazza mindazt, amiről ott (Eötvösnél) és itt (Mészárosnál) olvashatunk. Könyvünk szerzője egyébként azóta is eltökélt nyomkereső. A szó legősibb értelmében.
A kilencvenes évek zabolátlan életszeretetének pátosza öröklődik tovább – szinte veszteség nélkül – a Szüreti karneválban, annak zabolátlan nyelvi karnevalizmusában. De hát erről a misztikus átváltozásról szólt mindig is az irodalom: ami már nincs a valóságban, vagy nem úgy van, ahogyan volt, az még meglehet a nyelvben. Márpedig ennek a könyvnek a nyelvében megvan.