• Esztétika

    Esztétika

    0

    ˝Esztétikát ​nem annak írnak, aki alkotja a szépet, és nem is annak, aki szemléli, hanem kizárólag a gondolkodó számára, aki az előbbi kettő tevékenységében és magatartásában rejtélyes problémát lát. Aki elmerül a szép élvezetében, azt csak zavarja a gondolat, a művészet pedig kizökkenti és bosszantja.˝ Hartmann ezekkel a szinte riasztóan szigorú szavakkal kezdi vizsgálódásait. Az esztétika nem ígér élményt és inspirációt, az elméleti reflexió megtöri a közvetlen átélés varázsát. „A filozófus munkája ott kezdődik, ahol a műélvező és a művész a mélység és a tudattalan hatalmainak engedi át saját tevékenysége csodáját.

    2 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Olasz festészet a XIV. században

    Olasz festészet a XIV. században

    0

    Kit nem nyűgöz le hat évszázad távlatából is Giotto freskóinak drámaisága, alakjainak szinte megfogható plaszticitása és égboltjainak kékje? De Simone Martini Madonnáinak költőisége vagy Andrea da Firenze híres Spanyol-kápolnabeli faliképeinek nagyszerűségi szintén magával ragadja a nézőt. Ez az a korszak, amikor a bizánciasan merev, hieratikus ábrázolásokat emberi érzelmek kezdik feloldani, és amikor a bibliai történeteket és eszméket kortársak, mint Assisi Szent Ferenc váltják tapasztalható valósággá. A fenséges, majesztétikus Madonna a városi polgárság öntudatra ébredésének reprezentálását vállalja föl (Duccio Maestája ); a szentek életében önéletrajzi események kerülnek színre (Simone Martini: Szent Márton lovaggá avatása ), arról nem is szólva, hogy kortárs portrék jelennek meg rajtuk résztvevőkként (Altichiero: Szent Lucia a ravatalon ).

    1 200 Ft
    Kosárba teszem
  • A giccs. A rossz ízlés antológiája

    A giccs. A rossz ízlés antológiája

    0

    Az egyik értelmező szótár így határozza meg a giccset: „A giccs látszólagos művészi alakítás, amely kellemes érzeteket keltő tartalmi (erotikus, politikai, vallásos, szentimentális) elemekkel pótolja a hiányzó formálóerőt.” Ludwig Giesz szerint, aki eddig a legátfogóbb könyvet írta e témáról, a giccs szó használata igen helyénvaló „művészeti szemét” értelemben. Hermann Broch úgy véli, hogy a „giccs nem silány művészet, hanem különálló, éspedig zárt rendszer, amely idegen testként ül a művészetek zárt rendszerében, vagy ha úgy tetszik, mellette helyezkedik el”. Ezen kívül a giccs „hazugság, amely… arra az emberre hullik vissza, akinek ilyen hazug és szépítő tükörre van szüksége, hogy benne magára ismerjen”.

    2 500 Ft
    Kosárba teszem
  • Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei

    Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei

    0
    1 500 Ft
    Kosárba teszem