Szeretett, Kedves Testvérem!
Messze tájokat, idegen földeket vándorolék öszve, s mindazon virágokat, melyeket Hunnai Duna s Tisza mosta gazdag térein vagy Ausztria sziklaváros halmain, Stíria és Illíria setétített, szirtos havassain, vagy az adriai kies tengerpart s édeni olasz föld gyönyörködtető környékein rövid utamban leszakíthaték, koszorúba fűztem, hogy azzal Tenéked szerencsés visszatérésemmel kedveskedjem. Virágim csak ősziek – belőlek font ajándék koszorúm hullékony vala, de hogy hervadhatatlanná tégyem azt a szeretet oltárán, ím, e könyvecskében nyújtom kezeidbe.
Te valál – bátor rám nézt néha kedvetlen, de mégis szép – utazásom legfőbb eszköze. Fogadd örök hálám emlékéül annak rövid rajzoltját. Olvasd egyszerű betűimet azon gyönyörrel, mellyel tollam azokat számodra munkás szereteted kicsin, de szíves jutalmául e néma lapokra tevé!
Kolozsvárt, május 1. napjáníbr>Szerető testvéred,
Pákei Lajos