A nyugati és a keleti vallások lélektanáról

Leírás

A ​vallási problematika középponti helyen áll C. G. Jung életművében. Csaknem mindegyik írása, s különösen az idősebb éveiben születettek, foglalkozik a vallási jelenséggel. Amit Jung vallás alatt ért, az nem valamely meghatározott hitvalláshoz kötődik, hanem – saját megfogalmazásában – »gondos és lelkiismeretes figyelembevétele annak, amit Rudolf Otto találóan numinózumnak nevezett«. Ez a meghatározás a vallás összes formájára érvényes, beleértve a primitíveket is, és megfelel Jung tiszteletteljes és toleráns beállítottságának még a nem keresztény vallásokkal szemben is.
Jung nagy érdeme, hogy felismerte a különböző vallási formák alapját képező közös ősi képzeteket mint az emberi lélek archetipikus tartalmait. A modern ember egyre inkább elveszíti a hagyományos hitvallásokból merített biztonságát. Napjainkban vallási vonatkozásban mély elbizonytalanodás uralkodik. A Jung által közvetített új látásmód lehetővé teszi az áthagyományozott értékek megértését, és új értelemmel tölti meg a megmerevedett formákat.
Pszichológia és vallás című írásában Jung egy modern embernek az alkímiával egybecsengő álomsorozata alapján mutatja be a tudattalan psziché működését. A Szentháromság dogmájáról szóló művében Jung párhuzamokat mutat ki a kereszténység és az egyiptomi királyteológia, valamint egyes babilóniai és görög elképzelések között, míg a szentmise szövegével foglalkozó munkájában azték rítusokat és alkímiai szövegeket használ fel az összehasonlításhoz. A Válasz Jób könyvére című művében Jung szenvedélyes érintettséggel ír az ambivalens istenképről, melynek átalakulása az emberi lélekben pszichológiai megértést igényel. A neurózisok gyakori vallási feltételezettségének fölismeréséből született A pszichoterápia és a lelkészi tevékenység kapcsolatáról, valamint a Pszichoanalízis és lelkipásztorkodás című dolgozat, melyekben Jung a pszichológia és a teológia együttműködésének szükségességét hangsúlyozza.
Kötetünk második részében főként a Kelet vallási írásaihoz készült kommentárokat és bevezetőket gyűjtöttünk egybe. Ezek lényegében a nyugati és keleti kifejezési formák és felfogásmódok szembeállítását és összehasonlítását mutatják be. Ebbe a kötetbe vettük fel a Ji Kinghez, ehhez a mitikus őskorból származó kínai bölcseleti és jóskönyvhöz írott előszót is. Miután a jóslásnak mindig köze van a csodáshoz, a numinózishoz is, és az ősi tradíció szerint a Ji King jóserejű mondásaiban foglalt tanításokat is »gondosan és lelkiismeretesen« figyelembe kell venni, kézenfekvő a vallásossal való közeli kapcsolata. Jung összes művein belül azért fontos ez az előszó, mert magának a jóslásnak a lényegével és érvényességével foglalkozik, tehát az értelmes véletlenek területét érinti, amelyeket nem az ok-okozatiság, hanem az általa kidolgozott szinkronicitási elv alapján kell magyarázni.