Drámák

Leírás

Peter Weiss 1916-ban született egy Berlin melletti kisvárosban. 1934-ig Berlinben élt, ekkor szüleivel együtt Angliába emigrált. 1936-ban visszatért Prágába, ahol a Művészeti Akadémián tanult. 1939-ben Svédországba költözött, itt élt nemrég, 1982-ben bekövetkezett haláláig. Svédországi lakhelye, svéd állampolgársága azonban sohasem gátolta abban, hogy mindig, mindvégig németnek érezze magát, és személyes ügyeként kezelje e nép valamennyi bűnét és erényét. A nagy történelmi eseményeket, forradalom és reakció összecsapását, napjaink politikai üzelmeit, az európai filozófiai gondolkodást és irodalmat is mindig ebből a nagyon is meghatározott szemszögből nézte. Pályáját nem drámaíróként kezdte, hanem elbeszélésekkel és egy regénnyel (A kocsis testének árnyéka). Hárman mennek beszélgetnek című írásának formája azonban már nagyon megkö-zelíti a drámai formát: három szereplő beszélget az élet értelméről, emlékeikről. Első színműve, a Mockinpott úr 1963-ban jelent meg, s már előlegezi mindazokat a vonásokat, amelyek a későbbi, kiforrott drámaíróra annyira jellemzőek: formailag a brechti színház és a brechti dramaturgia továbbfejlesztését, szemléletben és tartalomban a tények fájóan kegyetlen, sziporkázóan logikus és okos feltárását, az ember kiszolgáltatottságának kissé ironikus, ámbár megértő ábrázolását. Az igazi sikert azonban nem prózai munkái, és nem is a Mockinpott úr hozta meg Weiss számára, hanem a ma már röviden csak Marat Sade-nak (1964) emlegetett, azóta valósággal klasszikussá lett színmű a francia forradalomról s mindarról, ami akkor és manapság megtörtént és megtörténhet a politikában. Bár Weissnek a Marat Sade csúcsait későbbi színműveiben talán soha nem sikerült elérnie, a Hölderlin (1971) gondolatokban legalább ennyire gaz-dag, legalább ilyen sokrétűen szembe-siti benne a 18. század végi, 19. század eleji német gondolkodást a 20. századi emberrel és filozófiával. A vizsgálat (1965) egészen más téma felé fordul: dokumentarista eszközökkel dolgozza fel az auschwitzi hóhérokat elítélő per anyagát, megrázó, felkavaró, döbbenetes drámává sűritve. A luzitán madárijesztő (1967) a gyarmati rendszer elleni nagy tiltakozás. Weiss néhány év múlva a jelentől újra a múlt felé fordul, méghozzá a közelmúlt felé: Kafka A per című műve nyomán keletkezett látomása, A per (1974) semmiben sem marad el az eredeti mögött, éppolyan kétségbeejtő világ tárul elénk itt, mint Kafkánál, s Josef K. története a színpadon megelevenedve talán még mitikusabbnak tűnik, mint a regénybeli történet.