Gróf Zichy József utazásai I-II.

Leírás

Gr. Zichy József (1841. Pozsony 1924. Pozsony) „korának közismert politikusa: 1865-72-ig országgyűlési képviselő, 1870-1872 az első fiumei kormányzó, 1872-75-ig miniszter volt. Korábbi európai utazásai után 1875-76-ban öccsével, Ágosttal távolabbi célt tűztek ki maguk elé: Konstantinápoly, Kairó érintésével hajóval indulnak a Távol-Keletre, Kínába és Japánba, ahonnan a szárazföldön, Szibérián, Moszkván, Varsón keresztül tértek vissza szülőföldjükre. Utazásuk során nem csupán a kalandvágy, a világlátás vágya vezette őket: jóllehet saját költségükre utaztak, mégis nem hivatalos vagy inkább félhivatalos követként az Osztrák-Magyar Monarchiát képviselték, gondosan megfigyelve a felkeresett országok politikai, gazdasági, kereskedelmi viszonylatait. Útinaplójának utolsó bejegyzésében így összegzi utazásuk tanulságait:
….Tengerre, Magyar!, tekintsd meg a távoli országokat, népeket, tanulj tőlük jót, hasznosat; okulj hibáikon, gyönyörködjél a Teremtő nagyszerű művein; bámulj a ter-mészet csodái és embertársaid remekművei előtt; ösmerd meg az égitestet, melynek porszeme vagy TE is. De ha ismeretekben gazdagon, tapasztalatokban s élményekben edzett ésszel, tág látókörrel s elidegeníthetetlen, kifogyhatatlan szellemi tőkével térsz vissza ismételt vándorlásaid után, értékesítsd s használd fel azokat s akkor ismét hazánk földére lépve ne feledd el soha azt. amit költőnk mond róla: hogy e kívül nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell.””
Gróf Zichy József öccsével, Ágosttal előző évi ázsiai útjuk után nyolc hónappal, 1877 júni-usában vágtak neki Amerika felfedezésének. Első, New York-i benyomásaikat így rögzí-tette: …az ember nem hinné, hogy oly messze van Európától. Hozzánk hasonló kinézésű emberek, kocsik, tramway-k, zene, Lagerbier, elegáns boltok, vasút, gözös, Kolombusz, ha ezt látnád!”” Véleménye a látottakról, elfogulatlanságot tükröz, amikor ezt írja: …Igen hibáznak tehát azok, kik felületesen nézik meg, vagy helyesebben, pillantanak be e roppant országba, s azután ítéletet hoznak, általánost, túlzottat egyik vagy másik irányban, vagy pláne könyvet írnak európai honfitársaik Amerika feletti véleményének, fogalmának – tulajdonképpen félrevezetésére….amit eddig olvastam s hallottam, túlzás volt mindig vagy az egyik vagy a másik irányban, mindent se nem égig emelni, se nem porba tiporni, elítélni nem lehet.””
Naplója végén így összegzi a két nagy utazás tapasztalatait: „párhuzamot ezen és múlt évi ázsiai utazásom közt húzni képtelenség volna; annyi a különbség s oly kevés a hasonló, hogy ezt hiába kísérteném meg, a két utazás egymást kiegészíti … Ázsiában… az egymástól olyannyira különböző s egymást folyvást felváltó, heterogén jellegű képek s benyomások semmi tekintetben sem hason-líthatók össze avval, mit benyomásképp eredményez egy utazás az Észak-amerikai Egyesült Államokban, hol mintegy századunkat megelőzni törekvő lázas tevékenységnek, soha egy percig sem való szünetelésnek, lankadhatlan tevékenységnek, munkásságnak rezultátumával állunk szemben…..ott a múltba nézesz, itt a jövőbe.”