Részlet az Előszóból: Mindenképpen értékes jelenség, hogy megnövekedett az érdeklődés a népek, kultúrák múltja és mélyebb gyökerei iránt. Mintha egyre erősödne az a felismerés, hogy az ember – miután tudatára ébredt a fejlődésnek, melynek ő is hordozója – egyre tudatosabban és határozottabban akarná irányítani is azt. Felismerjük, hogy a népek különbözőségének nem az az értelme, hogy egymással szembeálljanak, hanem hogy egymást kiegészítsék és gazdagítsák. Múltunk felé is azért fordulunk megújult lendülettel, mert látjuk, mennyire összekapcsolódnak fajok, népek, nyelvek egymással. Kitűnik, hogy az emberiség egyes csoportjai sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint ahogy a világ politikai térképén az országhatárok elválasztó vonalai alapján gondolni lehetne. A népek kívánják is a nagyobb összetartozást s nem akarnak hallgatni olyan – sokszor titokzatos forrásokból eredő – sugallatokra, melyek egymással szembe szeretnék őket állítani.

Kötetünk fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatás mai állását. A tanulmányok nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban – a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban – az utóbbi évtizedekben végbementek. Az elméletibb jellegű fejezetek a többi fejezetnél nagyobb mértékben válogatnak tematikailag, és elsősorban olyan kérdéseket tárgyalnak, amelyekre elméletileg megalapozott megoldások születtek. A leíró fejezetek inkább összegző jellegűek és igyekeznek az eddig elért eredményekről átfogó képet nyújtani. Az előbbi inkább a nyelvi rendszert tárgyaló fejezetekre, az utóbbi ezzel szemben a nyelvtörténeti, szocio- és pszicholingvisztikai, valamint az alkalmazott nyelvészeti fejezetekre jellemző. Nem hisszük, hogy tudományunk megérett volna már egy mindent átfogó szintézisre, ugyanakkor az utóbbi fél évszázad folyamán annyi új ismeretanyag halmozódott fel, annyi új részdiszciplína jött létre, hogy a legfontosabbnak ítélt eredmények összefoglalása mindenképpen időszerű feladat. Kötetünk szerzői erre a nem kis feladatra vállalkoztak. (Kiefer Ferenc)