Az album szerzője és fotográfusa, Péczely Lajos 1999 és 2019 között hátizsákos és expedíciós utazóként közel 600 napot töltött Közép-Ázsiában. Az expedíciók nyitották meg számára a kietlen és végeláthatatlan térségek belsejét, és tették lehetővé a Föld itteni, alig ismert arcának megismerését. Az album kitűnő felvételekkel tárja az olvasó-néző elé az Usztyurt-fennsíkot, az Aral-tó térségét, a Kara-kum és a Kizil-kum sivatagot.

A magyar királyi állami térképészeti intézet szeretettel adja át Kisatlaszát a magyar közönségnek. Mint egyedüli nagyobb, szellemileg és műszakilag is felkészült magyar térképkészítő intézmény, fontos feladatának tartotta azt, hogy a legutóbbi idők idegen atlaszversenyében olyan eredeti fényképgyűjteményt nyújtson a földrajz iránt érdeklődőknek, mely a Föld képét a szokott módtól eltérően, a mai, valóságos alakjában és részleteiben helyesen mutatja be. Anyagának összeválogatása elsősorban a földrajzzal foglalkoztatók, az utazgatók, a nyaralók és télisportolók, a világháború egykori katonái és általában a történelmi és napi események, valamint a földrajzi felfedezések iránt érdeklődők kívánságainak messzemenő figyelembevételével történt. Örömmel hangsúlyozzuk azt, hogy ennek a Kisatlasznak újszerű leíró és statisztikai szövegrésze, sokszínű és szövegközti térképei, valamint kiejtést is magyarázó névmutatója immár teljesen magyar szakemberek munkája.
Az atlasz névírása tárgyilagos és magyar. Elveit a névmutató bevezetésében adjuk. A helységnevek eredeti alakjukban – nem-latinbetűs nyelv esetében magyar átírásban – szerepelnek, ami a mindinkább fejlődő utazási, posta- és rádióforgalomban elsőrendűen fontos. Minden egyéb nevet – ha lehetett – magyarul írtunk. Magyarország elszakított területeinek részletesebb térképein a névírás magyarnyelvű. Sokan kerülnek azonban abba a helyzetbe, hogy az elszakított magyar területek mai, nekünk idegen helységneveit kell használniok. Éppen ezért a szomszédállamok térképein a mai hivatalos német, tót, román vagy szerb-horvát helységneveket alkalmaztuk.