Sütő ​András könyvének keretét a Mezőség egyik falujában, Pusztakamaráson, a szüleinek otthonában készült feljegyzések adják, s ebben a keretben egy egész korszak – az ötvenes és hatvanas évek – társadalmi és emberi változásai megnyilatkoznak, nemcsak helyi érvénnyel, hanem országos, sőt európai távlatban. A könyv műfaji meghatározása nem könnyű, sőt alighanem lehetetlen; szociográfia, emlékirat és regény egyszerre: lírai följegyzések, családi levelek és baráti beszélgetések, visszaemlékezések, anekdotaszerű történetek váltakoznak bennük, ellenpontozott szerkezeti elrendezésben; mégis lazának látszó szerkezete ellenére is, az egész romániai magyar társadalmat átfogóan ábrázoló, a valóságot meggyőző erővel, hitelesen tükröző, költőien ihletett regény elsősorban.

Szabó Magda új regénye formája szerint oknyomozás: az írónő egykori levelek, naplók, újságcikkek, családi ereklyék, idős emberek elbeszélései, tulajdon gyermekkori emlékei alapján nagyszüleinek és szüleinek alakját, történetét rekonstruálja. Az Ókút mélyébe száll le, hogy eljusson a forrásig. Mégsem emlékirat a Régimódi történet, nem is egy emlékirat előjátéka: vérbeli regény.