Egy ​kis társaság, mely néhány eléggé bizonytalan foglalkozású emberből verődött össze és titkos pálinkafőzésből igyekszik meggazdagodni, egy csodálatos szer segítségével átteszi működése színterét az ókori Pompejibe. Hamar beleszoknak az új életkörülményekbe. Folytatják nemes mesterségüket és néhány újítást is bevezetnek: a gladiátorokat megtanítják futballozni, a római előkelőségeket bridzselni, a lányok körében meghonosítják a bubifrizurát…

A Quo vadis Nero félelmetes uralkodása idején játszódik. Egy csodálatos szerelem története bontakozik ki a regény lapjain: Vinicus a gazdag patrícius, beleszeret Lygiába, aki királylányból lett római rabnővé. A lány Plautuis házában él. Plautius felesége Pomponia, már keresztény, s keresztény Lygia is. Nero udvarába hívatja a lányt, s Viniciusnak ajándékozza. Lygia szereti Viniciust, mégis megszökik tőle. A férfi úgy érzi, mindenáron vissza kell szereznie Lygiát. De boldog lehet-e egymással ez a két, olyannyira különböző ember a keresztényüldözés korában? Megérthetik-e egymást? Hiszen mindketten mást tartanak fontosnak az életben, a boldogság s a szerelem sem jelenti számukra ugyanazt. Az ő személyükben megtestesülő kettősség jellemzi azt a világot, azt a kort, melyben élnek. Róma Nero eszeveszett dorbézolásaitól hangos, ember ember után esik áldozatul gyilkos tébolyának. Az új eszme hívei katakombákban bújkálnak, cirkuszok porondján halnak mártirhalált, de a kivégzettek helyébe mindegyre újak lépnek, mert megérett az idő a változásra, s a történelem parancsát nem semmisíthetik meg az égő Róma lángjai sem.
Sienkiewiczet Nobel-díjjal tüntették ki ezért a művéért, mely az egész világon ismertté tette írója nevét.