Egy elképzelt pesti eszpresszó törzsvendégei: öreg írók, hírlapírók, festők és színészek mesélik el a „Rivalda” anekdotáit, minden este hét és tíz óra között. A miniatűr törzsasztalkák körül üldögélnek, isszák a feketét, és anekdotáznak. Önmagukat szórakoztatják. Emlékeznek a régi, hírneves színészekre, írókra, művészekre, kicsikre és nagyokra, versenyeznek, hogy ki mondja el a legmulatságosabbb történetet. Van ennek a törzsasztalnak valamiféle kedves-bájos önképzőköri jellege, a vendégek örökös torzsalkodásaikkal és ugratásaikkal, régi írásaik vagy alakításaik megszépítő emlegetésével valóban különös figuráknak tűnnek fel – kívül a város zaja zúg, belül mintha megállt volna az eszpresszóban a levegő.