Hazai tudományos irodalmunkban kevés kérdés keltett oly sok vitát, mint a székelyek hun-szkíta eredete. Hunfalvynak és követőinek (például Kristó Gyulának) sikerült ugyan megosztaniuk a tudományos közvéleményt, de nem sikerült kimutatniuk, hogy hova tűntek az erdélyi szkíták, hunok és avarok, s nem sikerült megmagyarázniuk a székelyek eredetét sem.
Mára a székely hagyomány kérdése, a civilizáció egyik próbaköve lett. Bármelyikünk műveltségét és tisztességét Iemérhetjük azon, mit tud és vall a székelyek eredetérél.
A jelen kötet új felismerések (például székely rovásjeliratot hordozó hun tárgyak) segítségével alátámasztja a magyar krónikák állításait.

Megírható-e a magyarság őstörténete a székely rovásírás ismerete és eredetének tisztázása nélkül?
Milyen tévedéseket okozott mai szerzők munkáiban a korai székely íráselemek figyelmen kívül hagyása?
Milyen magyar őstörténetet rajzolhatunk korai írásemlékeink alapján?
Ezekre a kérdésekre ad választ az írástörténész szerző, egy sor új magyar nyelvemléket is bemutatva.
A válasz feloldja a hun és a sumer eredeztetés, a kínai és az indián kapcsolat, valamint a kárpát-medencei őshonosság elmélete közötti vélt ellentmondásokat.