A szerző új novelláit és a Kadocsa, merre vagy? című, egyszer már megjelent kisregényét – Sinkának egyik legszebb művét – tartalmazza ez a kötet. Első írása az Élet és Irodalomban megjelent Viszontlátásra, pankotai juhászok című riport, az utolsó egy parasztasszony életútját – a kisparaszti feltörekvési kísérletektől a termelőszövetkezetbe lépésig – művészi hitelességgel ábrázoló novella. A kötet többi novellája a régi paraszti életet idézi a mai olvasó elé-

ejtő ​Ferenc Érzelmes utazásában gyermekkori emlékek, dalmáciai útleírás, interjúk és teoretikus elmélkedések kavarognak. De minden, ami benne van, az élet szeretetéről tanúskodik és annak szeretetéről is, ami ennek a tartozéka: a családhoz való ragaszkodás, az emlékek megőrzése, a román és gótikus építészet iránti rajongás, a tengervíz iránti vonzalom és talán mindenekfölött a nap imádata. Az Érzelmes utazás tulajdonképpen cikknek készült a Nyugat számára. De aztán a szerző rádöbbent, hogy „a cikkben megpendített gondolatok kissé hosszabb kifejtést igényelhetnének, a zágrábi és dalmáciai utazást, az apai, anyai emlékek közt való kalandozást folytatni kellene egy másik utazással, amelyben saját énemet keresném, saját gondolataimat tisztáznám, hiszen ezek még zavarosan, ellentmondásosan keringtek bennem… Hangulatkönyvet írtam, lírát, és nem tudományos értekezést. Vakációt vettem egy időre a politikától, hogy magamhoz térjek, friss levegőt szívjak, tisztázzam gondolataimat. S azóta sem csinálok egyebet, mint hogy próbálom megfejteni saját rejtvényemet meg a magyar rejtvényt, és vakmerően a világét meg az életét.”

Egy hajléktalanszállóban dolgozol, ahol az egyik „vendég” a saját apád. Az az ember, akinek sosem voltál több mint egy levélcím, ahová apránként feladhatta élete fikcióját. Levelek egy újabb családból, munkából, börtönből, padról, menhelyről, gőzölgő csatornafedélről. Egy apa-regény mozaikjai, melynek te vagy a folytatása.