Előszó: A századforduló után Ady versei népszerűsítették a Dózsa-kérdést. Márki Sándor mellett ő támasztotta fel a «parasztkirályt»; Márki egy nagyszabású, lelkes történelmi műben gyüjtötte össze a legnagyobb magyar parasztforradalom adatait, Ady Endre pedig modern politikai állásfoglalást teremtett a Dózsa-hagyományból. Érdekes jel volt ez a két állásfoglalás, hiszen az egész magyar avart begyalogló, s örökké gyüjtögető Arany János éppen csak felvetette egy Dózsa-eposz tervét.
Dózsa alakja azóta is viták középpontjában áll. A régi magyar történetírás többnyire elvetemedett parasztsihedert látott benne, kinek hév volt az eke szarva, s beállott katonának. A véletlen jelentős polcra emelte, de visszaélt szerencséjével, mert véres polgárháborúba vezette népét.