Előhang
„Közel hatvan esztendeje ismerem Pestet. 1863-ban jártam utcáin először. Azóta sűrűn fordultam meg benne s 1871-től fogva állandó lakója vagyok. Láttam hát emelkedését, változásait, épülését és szépülését. Örültem neki, boldog voltam növekedése szemléletén, búsultam gyarlóságain, szerettem volna a magam két keze munkájával tolni előbbre a világvárosok fejlődésének útján. Pedig ment az magától is.
És ma már nem ismerek reá. El kell ringatnom vén fejemet az álmok ködös országába, ha vissza akarom képzelni magamat abba a Pestbe, amelynek hangulata, színe, ócskasága felejthetetlen marad előttem. És az ő emberei, asszonyai, népe, lakossága, fénye és árnyéka… „