-
A római konyha
0Lénárd Sándor, a Völgy a világ végén című nagyszerű regény szerzője kulturális kalandtúrára hívja olvasóit: a gasztronómián, pontosabban az olasz konyhán keresztül vezet be minket Itália történelmébe, kultúrhistóriájába. Ám a legfontosabbak ebben a könyvben mégis a receptek – tésztáktól a zöldségételekig, borjútól, báránytól a csigáig. Minden ételnek megvan a maga meséje; nevek és alakok, évszámok, évszakok és alkalmak, kalandok és szituációk kötődnek hozzájuk, vagy ha nem is kötődnek, köthetőek, hiszen a leleményes és rengeteg humorral megáldott író mindezeket üde jókedvvel s magától értetődő módon képes a receptekhez passzítani. Az illatok és ízek kalandtúrája ezek által is igazolja Lénárd egyik tételét, miszerint: „Van lelke a városoknak, van illata.”
-
Fondü
0Fondü mellett a baráti együttlétből általában vidám, kellemes és hosszú estébe nyúló összejövetel lesz. A könyvünkben található 60 új sajt-, hús-, hal- és vegetáriánus fondürecepttel, valamint a megfelelő salátákkal és mártásokkal a „fondü-évad” egész éven át tart.
-
-
Gasztronómiáról és Gundelekről
0Nagyon vegyes műfajú ez az írás. Első fejezete – a szerző szavával élve – gasztrofilozófia, a második családtörténet, a harmadik visszaemlékezés. Mindemellett kultúrhistória is, hiszen az ősök között irodalmilap-tulajdonos, több festőművész szerepel, és Latinovits Zoltán, akivel éveken át együtt nevelkedtek, a szerző unokaöccse volt.
A gasztronómia és a vendéglátás csak keveseknek tartozik az érdeklődési körébe. Egy európai hírű vendéglátóhely története, kulisszatitkai, az üzem leírása, de még egyes receptek puszta olvasása ennek ellenére azok számára is lebilincselő lesz, akiket sem a főzés, sem az üzem- vagy szakmatörténet egyébként nem érdekel.
Az egész könyv humorba ágyazva, anekdotaszerű „mazsolákkal”, igaz „pletykákkal” szaftossá téve ismertet társadalmi, politikai, gazdasági, várostörténeti, diplomáciai eseményeket, finoman ironikus kritikákkal, bölcs tanácsokkal körítve. -