A második világháború keleti frontjának hadtörténetében kiemelt jelentőséggel bírt a magyarországi hadszíntér, és azon belül is a 108 napos, 1944. október 29. és 1945. február 13. között lezajlott budapesti hadművelet. 1944 végén a Német Birodalom vezére, Adolf Hitler számára keleten elsődleges hadászati célnak számított Magyarország megtartása egyrészt a bécsi hadműveleti irány lezárása érdekében, másrészt a dunántúli hadiipari nyersanyagok, a zalai kőolaj miatt. Amikor a szovjet Vörös Hadsereg csapatai 1944. december végén súlyos harcok árán bekerítették Budapestet, a magyar főváros minél tovább tartó védelmével a német hadvezetés az időnyerésre játszott. A német hadvezetés a magyar főváros védőinek felmentése és szárazföldi úton való ellátása, valamint a számára létfontosságú dunántúli terület visszafoglalása érdekében 1945. január 1. és február 15. között a „Konrad” fedőnevű hadműveletek keretében jelentős erőket, főleg páncélosalakulatokat vetett be Budapest irányában. Ebben a fő szerepet egy megerősített SS-páncéloshadtest játszotta, amelynek feladata a szovjet 3. Ukrán Front védelmének áttörése volt.