Részlet: Ha bármely filmmesét vegyileg elemeznénk, rájönnénk arra, hogy az állandó összetartozó alapanyag: a csók, könny és a mosoly. Ez a keverék jelenti ugyanis a film ízét, színét, illatát és hangulatát. A forgatókönyv írója, amikor megkapja a szereposztást, főként a három szempont figyelembevételével fog munkába. Ugy rakosgatja története épületének (vagy csak viskójának) tégláit, hogy e három kellően adagolt szinészi alapanyag habarcsával tartsa össze ezeket. Aki e keverék vegyi képletét jól ismeri, vagy csak jól eltalálja, megleli egyuttal a siker titkát is. Ezért van az, hogy például a Páger-filmek happyandjeiben alig csattan a csók, ellenben kielégületlenül távoznánk a moziból egy olyan Karády-filmtől, amelyben ne találkoznának néhányszor szomjas összecsapással az ajkak.

Tóth Béla nevezetes Magyar Anekdotakincsének folytatását veszi kézhez az olvasó. A most második kiadásban megjelenő Új magyar anekdotakincs a századfordulótól a felszabadulásig eltelt fél évszázad érdekes, jellegzetes, csattanós hazai kistörténeteinek gazdag gyűjteményét tartalmazzą. Időszerű feladatot végzett el Békés István, mikor felújította a históriai, társadalmi, művelődéstörténeti foglalatba csiszolt, tárca-típusú anekdotát ezt a nagy hagyományú, élvezetes, szórakoztató s egyben ismereteket terjesztő műfajt. A személyekhez, hivatás- és eseménycsoportokhoz fűződő fejezetek anekdotatömegét napilapok, hetilapok, folyóiratok tarka- és hírrovataiból, memoárokból, életrajzokból, emlékalbumokból gyűjtötte össze, de tetemes rész származik szóbeli közlésekből, személyes emlékekből, élményekből is.